“Az autizmus világa sokaknak még ismeretlen világ. Nekik azt üzenem, hogy az autizmus önmagában nem félelmetes. Akkor riasztó, ha olyanok közt vagyunk, akik nem értik ezt a világot, ha mi magunk sem értjük az autizmust, és ha nem kapjuk meg a számunkra szükséges segítséget, ami elérhető lehetne. Nem tagadom, hosszú út áll még azelőtt, aki most teszi meg az első lépéseket az autizmus világában. Hosszú, ismeretlen útra pedig sohasem indulunk útikönyv nélkül. Ez a könyv iránytű lehet olyan kereszteződésekben, ahová valószínűleg meg fogtok érkezni, de a könyv segítségével könnyebb lesz tájékozódni. Az út kevésbé lesz ismeretlen, így kevésbé lesz ijesztő. Vannak, akik jól ismerik az autizmusból fakadó nehézségeket, és biztosan számtalan sebet szereztek már. Sok-sok fájdalom érte őket. Beszéljen ez a könyv helyettük és autista gyermekeik helyett, hiszen olyan sok embert kellene, hogy elérjen az üzenet: tanárokat, zülőket, testvéreket, apóst, anyóst, a bébiszittert, az edzőt, a buszsofőrt, a lelkészt, a barátok szüleit, a testvérek barátait, a szomszédokat. Add körbe a Tíz dolog című könyvet, és figyeld, hogy dőlnek a dominók.”